Ha rosszul tetrisezel nyertél!

Gyerekkoromban volt tetrisem. Szerettem, és jól is játszottam, nagyon sok pontot szereztem. Még a suliban is játszottam órán a pad alatt, aztán egyszer ott hagytam egy padban, és mire eszembe jutott és visszamentem érte, már nem volt ott.

A játék által nagyon hamar megtanultam beilleszkedni, ezáltal eltűnni. Az élet a tetrist igazolta. Valahányszor önmagam próbáltam lenni, saját érzéseim és gondoltaim mentén funkcionáltam bántást, elutasítást, megalázást kaptam. Otthon is, de főleg az iskolában. Rá kellett jönnöm, hogy akkor nem bántanak, ha idomulok. Ha illeszkedem a sorba.

Ma sincs ez másképp. Egyik nap a kisfiam őszintén kapcsolódott az érzéseihez egy házi feladat kapcsán, és a tanártól megkapta, hogy nem akar ilyet többet látni. Pedig ha rajtam múlik, fog. Mert azt tanítom a gyereknek, hogy udvariasan, finoman, de vállalja fel önmagát. Mikor írta ezt a házit, idehozta, nézzem meg mit írt. Mondja, tudja, hogy nem fog tetszeni a tanárnak, de ő nem akar mást írni. Megnéztem, mondtam neki rendben, hagyd, csak cseréljük ki egy finomabb fogalomra, ami ugyanúgy láttatja a lényegét.

Az iskolában még mindig azt várják el a gyerektől, hogy hazudjon önmagának, a világnak, mert az érzései nem a másikat szolgálják. És az túl kellemetlen. Mert esetleg a tükör által a másiknak kissé magába kellene néznie. Így tanulnak meg a gyerekek még ma is felnőtt korukra elfojtani, megalkudni, hazudni önmaguknak, a világnak, álarcot álarcra húzni.  Megtanulják, hogy az önfelvállalás tilos. Megtanulják, hogy jó tetrisnek kell lenni, az a jó, aki belesimul az elvárásokba. Párt, hivatást ugyanezek mentén választanak majd, aminek következtében kiégnek hamar, jön a kilátástalanság, esetleg a depresszió, a válság, meg a válás.

Egy ideje, mióta rosszul tetrisezem a saját életemet jönnek a sikerek. Amióta felvállalom önmagam, a döntéseimet, az érzéseimet. Paradox kissé, mert mióta tényleg őszinte vagyok az emberekkel félreértenek. Van, hogy megijednek, van, hogy gúnyosnak, provokálónak hisznek. Annyit hazudunk, elfojtunk, maszatolunk, szerepet játszunk, hogy elfogadjanak és szeressenek minket, hogy mára az őszinteség vált deviánssá. Ennek következtében az emberek nagy részén eluralkodott az apátia. Közönyössé váltak a saját életükre, mások sikereire. Pedig más sikere, öröme nagyon is lelkesítő tud lenni. Ha észrevesszük.

Az önfelvállalás valóban nem könnyű. Amikor az ember elkezdi, csökken a népszerűségi indexe, de valójában semmi olyat nem veszít általa ami igaz lenne. A hamis pedig hagyj menjen. Valójában amikor az ember őszinte - elsősorban - saját magával, kisebb az esélye, hogy rossz döntést hozzon. Viszont annyi negatív tapasztalatunk,  berögződésünk van, hogy automatikusan a megszokott sémák, játszmák, álarcok, elfojtások mentén hozzuk meg a döntéseinket. Válunk jó tetrisjátékossá.

Kulcskérdés ilyenkor, amit mindig meg kell kérdeznünk magunktól: Mire vágyom igazából? Mit szeretnék szívem szerint. Ha így hozunk döntéseket tetris világbajnokságot nem fogunk nyerni, viszont az élet nevű tetrisben győzni fogunk.

 

 

Remélem hasznos volt a cikk! :) Oszd meg, hátha másoknak is segítség! Ha szeretnél ezzel kapcsolatban konkrét tanácsot, segítséget kapni, írj e-mailt az info@enstudio.hu e-mail címre vagy belső üzenetet a www.facebook.com/hutterbernadettcoach szakmai oldalamra.