Röviden? Van. Sőt! Sokkal jobb, mint bármi más. Csak előtte meg kell kicsit halni. Vagy nagyon. Vagy nem. Jobb esetben. Bár ilyet még nem nagyon láttam. A válság elkerülhetetlen. Mindenesetre nem egyszerű menet, de van remény.
Lássuk!
Nincs könnyű dolga alapból a férfiaknak sem. Abban nőnek fel, hogy megmondják nekik mit kell csinálniuk. Tanulj, dolgozz, keress pénzt, nősülj meg, nemz gyereket, szerezz lakást, kocsit. És ha ezek meg vannak, hogyan tovább? Eddig megmondta anya, apa, a társadalom mi az elvárás, mit kell tenni. És mindez mikor meg van és a férfi keres egy rakás pénzt, család van, ház, jó kocsi, egy, kettő, nyaraló vagy évente több nyaralás, még sem boldog. Jön a kompenzálás. Szerető, több nő, drága hobbi, alkohol, még több munka, még több pénz, de nincs ami élteti. Totális kiégés, mélypont. Megbeszélni nincs kivel, mert haverok előtt milyen már, a feleséggel ilyet nem lehet, (lehet kisebb volumenű dolgot sem), jó partner lehet a szerető (ha van) vagy a férfi elkezd nyitni az önismeret felé, és valamilyen terapeuta, pszichológus, segítő, valamilyen spirituális irányzat által elkezdi meglátni a fényt az alagút végén. Úgy tűnik végre sínre kerül minden, a család válik elsődlegessé, a gyerekek, kitöltenek minden időt, hisz annak idején a rengeteg munka miatt alig maradt idő rájuk. Látszólag minden a helyére kerül, lelkesen támogatja esetleg a feleség karrierjét, talán kissé háttérbe is húzódik, hogy az asszony is kiteljesedhessen. De mégsem működik. Elmarad a várt eredmény. Ahogy telik az idő, kiderül, hogy hiányzik még mindig valami. Hiába próbál a férfi a mintái szerint élni, boldogulni, nem megy. Folyamatos zsákutca. Nem boldog, nincs ami élteti. Nem élteti a munkája, nincs az életében olyan, ami lelkesítené. Márpedig a férfi ettől férfi. Hogy van egy ügye, egy küldetése, ami a lételeme. Nem élteti már a munkája, de nem vált az anyagiak miatt. Prostituálódik mert csak a pénzért csinálja amit csinál.
Vagy a házassága nem boldog, talán önsúly alatt össze is omlott, valami olyasvalamit akar összetartani, ami már nincs is. Szenved ettől ő is, a feleség is, és szenvednek a gyerekek, a közvetlen környezet. (Arra itt most nem térnék ki - sokat beszéltem már róla - mennyire káros a gyerekeknek egy olyan családban felnőni, ami csak azért család csak mert mit fog szólni a környezet, vagy az a téves hit, hogy ez a gyerekek érdeke. Teljes a mélypont.
Egyetlen lehetőség van, ugrani a teljes ismeretlenbe. A teljes váltás. A belátása annak, hogy ami nem működik, azon itt az idő változtatni. Megkeresni az éltető munkát. Amivel újra erejébe tud állni, célt tud találni. Ami lételemévé tud válni. Vagy épp válni. Mentőmellénnyel, felelősségteljesen kiszállni a süllyedő hajóból.
És hogy miért olyan nehéz ez? Mert ezt már nem lehet kilogikázni. Racionális dolgok mentén dönteni. Itt már nincs védőháló. Egy út van, az intuícióban bízni és ugrani. Azért nehéz ez, mert alapjában véve a férfiak ésszel, elmével logika mentén hozzák a gyakorlatias döntéseiket. Az én jobban tudom, mert racionálisabban tudok gondolkodni, már nem működik. Nem működik a más helyett döntés. Nem működik, hogy ész érvekkel megmagyarázom miért igen valami, ami nem. Mástól a tapasztalás jogát nem lehet elvenni, még akkor sem, ha ész érvek mentén a férfi döntése lenne a helyes.
A még mindig jobb a biztos rossz a bizonytalannál nem működik. A társadalom nagy része ezért nem tud sikeres lenni, mert félnek a változástól. A férfiakat felelősségvállalásra nevelik pici koruktól fogva. A felelősségvállaláshoz hozzátartozik a változtatás képessége, a változtatásra irányuló döntések meghozatala, ha valami már nem működik vagy szenvedést okoz. Ész érvekkel nem lehet házasságot összetartani, sem hivatást éltetővé tenni, ha nem az.
Az egyetlen megoldás az intuitív út. Amikor nem az eszére, hanem a lelkére hallgat a férfi. Amikor meg meri élni legmerészebb vágyait. És az addigi topmanager megvalósítja az álmát, és elmegy autószerelőnek, postásnak, orvosnak, bárminek tanulni, bármekkora őrültségnek hangzik ész érvekkel, mégis menni kell a vágyak után, mely vágyak megvalósítsa meghozza a valódi célt, a küldetést, és olyan erőt ad a férfinek, hogy nem lesz akadály számára. Újra élni kezd, egy teljesebb, minőségibb életet. Ehhez az kell, hogy ügyébe tudjon állni. Abba az ügybe, ami az övé, a meggyőződése, a lételeme. A férfiak ősidőktől fogva harcra vannak kódolva. Ma a harc az ügye, lételeme, kihívása. Amiben megtalálja önmagát. Ehhez társ kell. Olyan társ, aki feltétel nélkül bízik benne. Aki támogatja, erőt ad neki, hisz benne. Beáll a férfi mögé, az ügyébe, és támogatja őt abban, hogy sikerre vigye a vágyát. Az út rögös. Mert új és ismeretlen terep ez mind a férfinek, mind a nőnek, mert nincsenek már minták, amikhez vissza lehet nyúlni. Bizakodásra adhat okot azonban az, hogy általában a nők az intuitív útjukon előrébb tartanak, így könnyebben át tudnak lendülni a kezdeti időszakon, értik, érzik a férfiakat annyira, hogy hathatós segítségek tudnak lenni a férfiak számára. Tudni bízni a nőben, az erejében.
Fentiekből tehát kitűnik, hogy van kiút ami kivezet a férfi életközepi válságából, ami az én útja. Amikor a férfi önmagát választja. A vágyak választása és azok következetes megvalósítása.

Remélem hasznos volt a cikk! :) Oszd meg, hátha másoknak is segítség! Ha szeretnél ezzel kapcsolatban konkrét tanácsot, segítséget kapni, írj e-mailt az info@enstudio.hu e-mail címre.